Mexikóban az 1700-as évek végén jelent meg a kávé, amikor a hódítók farmjain, őslakos munkásokkal megindult a termesztés. Ennek a rendszernek a 20. század vetett csak véget, amelyet a 70-es években egy bölcs agrárreform követett. Ekkor jött létre egy kizárólag a kávéval foglalkozó nemzeti intézet (INMECAFE), amelynek hathatós támogatásával egy évtized alatt a kávé lett Mexikó legértékesebb exportnövénye, és a 80-as évek közepére a teljes mezőgazdasági termelés 35%-át adta. Az intézet helyét idővel átvették az apróbb családi gazdaságokat tömörítő szövetkezetek. A szövetkezetek nem csak a helyi termelőket támogatták, hanem az ökológiai kávétermelést is. A mai mexikói gazdaságok 85%-a a helyi őslakosok kezében van, ezek 95%-a három hektárnál kevesebb. Noha ez a globális kávéexport kevesebb mint 1%-a, az ország még mindig a kilencedik legnagyobb kávéexportőr a világon. Mexikó fő kávétermesztő régiója Chiapas, Veracruz, Oaxaca és Puebla. A különböző régiók biodiverizitásának, mikroklímájának, gazdag talajának köszönhetően a mexikói kávénak számos arca, karaktere van és többféle prémium kávét is találni köztük. A mexikói kávé azoknak való, akik szeretik az enyhe és könnyed főzetet. A mexikói kávét gyakran jellemzi könnyű test és alacsony savtartalom, valamint diós íz, a mexikói kávé ideális alapjául szolgál számos blendnek. A mexikói-guatemalai határ közelében található Chiapas kiemelt kávétermesztő régió, ahol a legjobb minőségű kávét termesztik Mexikóban, kávéja jellegzetes finom, könnyed ízéről és gazdag, élénk savasságáról ismert, könnyű testtel.